Itt találsz meg:

Kuti Laura Tünde 
Kecskemét, Széchenyiváros
(a SPAR mögött)

Telefon (09-től 20-ig):
+36/30-3372-760

E-mail:
klola216@gmail.com

Nyitvatartás:
Hétfő-Vasárnap
9.00 - 20.00

Hírek

Megosztás

Blog

Gyógyulás a porckorongsérvből műtét nélkül

Többen kérdeztétek, hogy hogyan sikerült kigyógyulni a porckorongsérvből műtét nélkül?Fontosnak tartom elmesélni a történetemet, mert amikor bajban voltam és megoldásokat kerestem arra, hogy operáció nélkül miként lehet meggyógyulni ebből, nem találtam válaszokat, lehetőségeket.

Illetve talán egyet. az Auto Dekompressios Terápiát ajánlották, mint helyreállitó tornát.

Az elején kezdem azok kedvéért, akik szeretnek történeteket olvasni, aki csak a megoldásra kíváncsi, az pörgessen a végére!34 évvel ezelőtt vízicsúszdáztunk a barátaimmal. Amikor leérkeztünk a medencébe, egymás nyakába potyogtunk, mivel nem tartottuk be a távolságtartási szabályokat. Ekkor a két srác közé beszorultam, két csigolyám pedig compressios törést szenvedett, összeroppant. Iszonyú fájdalom, aztán 3 hónap gipsz lett a vége. Akkor gerincferdülés és kismértékű csavarodás lett az eredmény. Persze mondták, hogy mindig tornázzak vele, de nem tettem.Megtanultam együtt élni az ezzel járó fájdalommal és korlátozásokkal. Egyébként lett három gyönyörű gyerekem és éltem az életemet a magam módján.

Mígnem 2019. nyár elején már erősödő fájdalmaim voltak, amikor egyszer csak olyan nyilallást éreztem a bal lábamba a gerincemből, hogy az utcán le kellett guggolnom, mert nem bírtam tovább menni. Orvos, gyógyszer, gyulladásgátló, izomlazító stb.

Mikor éreztem, hogy nem használ, bejelentkeztem MRI vizsgálatra, mert sejtettem, hogy komolyabb gond van.Megállapították, hogy nincsenek jó állapotban a csigolyáim, és van egy 8 mm-es sérvem is, amit az idegsebész meg is akart műteni. Kérdezte, hogy melyik időpont felelne meg nekem, de én visszakoztam, hogy inkább alternatív megoldást szeretnék. Nem volt boldog az ötlettől és azzal bocsájtott el, hogy akkor próbálkozzak, és ha meggondolom magam, akkor menjek vissza.

A nyaralást le kellett mondani, és el kezdtem bújni az internetet megoldások után.

Több ajánlat is volt fent, csontkovács is, de az orvos, gyógytornász nem javasolta, nehogy rontson a helyzeten.Beszereztem egy denevérpadot. arról is megoszlottak a vélemények, hogy érdemes-e használni vagy sem. Néhányszor azért felmentem rá, nem meredekre állítva, valamennyit ért akkor.

Kaptam energia kezeléseket, én magam is alkalmaztam magamon, ami átmeneti könnyebbséget nyújtott, de a terhelésre, állásra, sétára újra előjött a fájdalom.

Tisztítottam az előidéző lelki okokat is, de az is csak ideiglenes javulást hozott.

Van egy jó gyógymasszőröm, aki fizikoterápiás kezeléseket is végzett rajtam. Nagyon lelkiismeretes.

Elmentem egy szteroidos injekció kúrára, ami szintén segített egy picit.

Gyógytornász megtanította az Autodekompressziós Tornát. Ez is javított kicsit a helyzetemen.

Az egyik masszázs után elég jól éreztem magam és kitaláltam, hogy a denevérpaddal még rásegitek. Azt nem kellett volna … Ez november közepén volt, és egy hirtelen visszaesés következett be, amikor is eldöntöttem, hogy ha más megoldás nincs, hát akkor bevállalom a műtétet.

Szétnéztem, hogy kinek merjem a kezébe adni az életemet. Mert nagyon nem mindegy, hogy milyen sikerrel zárul a műtét. Javasoltak nekem Szegeden egy jó hírű professzort, akihez 3 hónap múlva kaptam időpontot a magánrendelésére.Mondta az asszisztense, hogy két hétig csak feküdjek, gyógyszerezzek, ne terheljem. Betartottam a tanácsot, kicsit megint jobb lett.

Tovább nézelődtem a neten, ha már kaptam 3 hónapot arra, hogy találjak valami alternatív megoldást.

Olvastam a pulzáló mágnesterápiás matrac hatásáról, hogy természetgyógyászok javasolják ilyen esetben is és tapasztaltak javulást. Beszereztem egyet.

Közben egy ismerős ajánlott nekem egy jó kis izomlazító krémet, amit ide is adott kipróbálásra, mert hogy a lányának segített elkerülni a műtétet. Gondoltam magamban, hogy na nehogy már egy krém ilyen hatásos legyen, de elhessegettem a gondolatot, mit veszíthetek vele, ha kipróbálom.

Ekkor már nem szedtem gyógyszereket. Ezeket használtam.

Eszembe jutott, hogy az Agykontroll tanfolyamon tanultunk vizualizációs technikákat. Ezt is bevetettem. Általában hajnalban, amikor felébredtem meg elalvás előtt, amikor bágyadt voltam (alfában, thétában) elképzeltem különböző dolgokat. Volt, amikor azt, hogy előttem van egy egészséges gerinc és kicserélem a sajátommal. Ettől kezdve ez az én saját gerincem. Azért jó bamba állapotban végezni ezeket, mert a logikus elme kevésbé szól bele, hogy ugyan már!Egyébként is az életemben már annyi csoda történt, hogy kezdem elfogadni valóságnak, hogy ezek igenis megtörténnek. Tapasztalatokkal már nem tud vitázni. Ezeket a csodákat megtanultam előidézni, volt néhány spontán is, de megtanultam hogyan lehetnek rendszeresek az életemben.
Azt is többször elképzeltem, hogy milyen volt, amikor vékony kislányként cigánykerekeztem. Elképzeltem magam olyannak, és hogy a házunk körül most is cigánykerekezek. Éreztem, ahogy a hűvös, nyirkos fű hozzáér a kezemhez, éreztem, hogy mikor melyik izmom dolgozik, hogy leérkezéskor milyen a talpamnak. Ilyenekkel játszottam.
Raktam be zenéket, amiket szeretek és míg ültem, elképzeltem, hogy táncolok. Megfigyeltem, ahogy a zene ritmusára az agy küldi az üzenetet a megfelelő izmoknak és mozgatja. Csak piciket mozdultam, vigyáztam nagyon. Élveztem, tetszett.
Aztán volt még a másik technika: a programozás. Mondóka. Alfában, meghatározni egy időpontot, amikor aktuálissá válik az eredmény. Általában 30 nap múlva javasolják a dátumot kitűzni, pl ha valaki le akar szokni a dohányzásról. Én nem csak alfában csináltam, amikor jól esett és ameddig jól esett mondogattam, hogy „2020. január 1-től egészséges gerinccel élek”. Nem volt ugyan 30 nap addig, de nekem ez a dátum tetszett. Elhitte-e a logikus elmém? Nem. De nem foglalkoztam vele. Én azért mondogattam. Mit veszíthetek vele? Séta közben is mantráztam és kihúztam magam, amennyire bírtam, hogy emlékeztessem a testem az elvárt állapotra. Annyira toltam felfelé a fejem tetejét, hogy alig ért a lábam a földhöz.
Mindent csak akkor és addig csináltam, ameddig jól esett. Nem vagyok az a fegyelmezett, rendszeresen, de már pedig igenis csinálom típus. És szerintem nem is jó, ha nagy jelentőséget teszünk rá. A lazaság, a játékosság az, amitől a legjobban működik.

Talán két hét telhetett el, mikor egyik alkalommal, mikor jöttem hazafelé, miközben épp mondogatom magamban, egyszer csak hirtelen az történt, hogy a fájdalom pillanatokra elmúlt, előjött. elmúlt, előjött. Ezt váltogatta. Rácsodálkoztam erre az újabb csodára és mentem tovább.

Ha hiszel a párhuzamos univerzumokban, vond le a következtetést! Én hiszem, hogy ilyesmi történt.

Következő alkalommal, amikor el kellett mennem valahova, azt vettem észre, hogy nem jött elő a fájdalom annál a bizonyos pontnál, ami kb. 50 méterre van a házunktól, ahol elő szokott jönni a fájdalom, amitől durván sántítottam.

Mikor elkezdtem a vizualizációt csinálni, eszembe jutott, hogy az utóbbi években néha megfordult a fejemben, hogy ha úgy alakulna az öregségemben, hogy ágyban fekvő magatehetetlen lennék, akkor hol, kivel lennék és ha még kommunikálni sem tudnék, akkor hogyan oldanám meg, hogy mégis a gondozó tudtára adjam, mit szeretnék.


Hát most képzeld el! Tulajdonképpen azt vizualizáltam, miközben nem voltam tudatában, hogy ez lesz az életutam: magatehetetlenül fekszem és kiszolgáltatott vagyok. Hát elég szépen haladtam afelé, hogy az a kimenetel megvalósuljon!

Ezt azért írom le, hogy nagyon vigyázz, mire gondolsz!

A szegedi professzor, mire fogadott, már csak annyit mondott: Gratulálok Asszonyom! Meggyógyult!
Kérdezte, hogy szeretném-e azért megnézni MRI-n, hogy hogy áll a helyzet most? Igent mondtam. Április végére tudtak időpontot adni. (Ezt közben lemondták a járványhelyzet miatt. Hívtak azóta, hogy mikor menjek, de átadtam a helyemet annak, akinek tényleg szüksége van rá. Én köszönöm, jól vagyok!)
Tőle tudtam meg, hogy ez egy nagy kiszakadt sérv volt, ami nyomta az ideggyököt és a gerincvelőt is.
Ha ezt előbb tudom, hamarabb bevállaltam volna a műtétet, nehogy lebénuljak.
Azt mondta nekem, hogy szerencsém van, hogy nem műttettem meg magam.

Szépen lassan visszaerősítettem az izmaimat, megfelelő gyógytornával és nagyon élvezem, hogy újra tudok menni!